Környezetvédelem
Minden élőlény létét meghatározza környezete. Ezért a környezete megóvása érdekében mindent meg kell tennie, ha fenn akar maradni. A fennmaradást biztosítja: a tiszta levegő- ivóvíz, élelem, energiaforrás, a keletkezett hulladékok gondos kezelése. Az élelmet biztosító termőföld tisztaságának megőrzése minden ember kötelessége, hiszen ez adja az életet minden élőlénynek. Folyók, tavak (élővizek) táplálják a Föld vízadó rétegeit, melyek ivóvizünket adják.
A természetes növénytakarók (erdők, mezők) biztosítják levegőnk oxigéntartalmát, mely az életfenntartás fontos eleme.
A világegyetem megteremtője az élőlényeket úgy teremtette, hogy mindenkinek megvan a maga funkciója. Egy lácnszerű peiródus szerint minden élőlény felette lévő élelmét jelenti. Ha egy kiesik, megbomlik a természet egyensúlya. A lánc végén az ember van, mely képes önmagát és másokat elpusztítani, alkotni és rombolni. Ha utóbbi tette lehetővé a fejlődést, mert az ember mindig azon törte a fejét, hogy az embert hogyan, milyen módszerrel győzze le.
Feljődésünkre visszatekintve világviszonylatban a városok kialakulásával, melyek védelmet nyújtottak az embereknek, zsúfoltságuk miatt a keletkezett hulladékot, szemetet, szennyvizet nyitott csatornákba eresztették, melynek következtében elszaporodtak a patkányok, rovarok. Eredmény: járványos betegségek kitörése (tífusz, pestis, kolera), mely a lakosságban nagy veszteségeket okozott.
A tudomány fejlődésével ezeket az emberiség leküzdötte, az okokat felszámolta. Az emberiség fejlődése során más veszélyforrások keletkeztek, melyeket az emberiség saját maga okozott. Rohamosan romlik a földünket körülvevő ózonréteg állapota, mely a Földet hivatott megvédeni a Nap által kibocsájtott káros sugárzásoktól, melyek komoly károsodást okoznak a Földön élő élőlényekben.
E jelenség okozója az iparosodás során kibocsájtott szén-dioxid túlzott mennyisége és egyéb káros gázok kibocsájtása. Veszély fenyegeti az oxigénkészletünket, fő oka a földünk természetes növénytakarójának fogyatkozása, melyért az emberek a felelősek. Ivóvíkészletünknek elszennyeződésének fő oka az emebri kapzsiság. Tevékenységük során tisztítatlanul a folyóvizekbe, tavakba engedik a szennyivizet, ipari hulladékokat.
Ezzel szennyezik őket, már öntisztulásra képtelenek, mivel a benne lévő élőlények elpusztulnak.
Környezetünket az emberi hanyagság, kapzsiság miatt teljesen tönkretesszük. A kényelmünket szolgáló ipari termékekből felhasználásuk során keletkező hulladékokat gondatlanul szétdobáljuk, nem gondoskodunk megsemmisítéseikről. A fejledt ipari országokban keletkezett veszélyes ipari hulladékokat más fejletlen országokba szállítják át, ott szennyezik a környezetet. Egyre nem gondolnak, hogy az elszennyezett levegő és folyóvizek előtt nincs határ. Őket is elérhetik.
Tisztelt Olvasóink! A leírtak ránk is vonatkoznak.
Ezen történtekért nemcsak kormányzatunk felős, hanem önmagunk is. Nem állhat minden ember mellett egy másik, hogy ne károsítsa környezetünket. Először is: önmagunknak kell környezetünket óvni, mert saját életünk, testi éppségünk van veszélyben.
Az ország költségvetése jelentős összegeket biztosít évente a környezetvédelmi beruházásokra. Szomorúan kell megállapítani, hogy nem minden esetben arra használják fel a pénzt, mint amire kapták. Itt viszont a kormányzat illetékes szervezeteinek felelőssége kerül előtérbe, mert nem ellenőrizte, hogy a juttatot támogatást mire használták fel.
A létesítendő beruházások engedélyezésénél szigorúan előírják a környezetvédelemmel kapcsolatos megvalósítandó létesítményeket, berendezéseket.
Ezek viszont költségmegtakarítás címen sok esetben elmaradnak. A tulajdonos nem törődik azzal, hogy milyen kárt okoz a környezetében.
Ezért nemcsak egyedül ő a felelős, hanem felelősség terheli az ellenőrzésre jogosult szakhatóságokat is, mikor a hiányosságok ellenére kiadják az üzembehelyezési engedélyeket. Sajnos a felelősségre vonás sok esetben elmarad, akik ezt elmulasztják, nem tudják, vagy nem akarják tudni, milyen kárt okoznak önmaguknak és környezetüknek.
Ezen képességei figyelembevételével soroljuk az élővilág utolsó láncszemének, vagyis az élőlények legfejéledtebbjének, mely képes a természet adta erősorrásokat ésszerűen felhasználni saját javára vagy lerombolni. Az idősebbek, kik vidéken élnek vagy életek emlékeznek rá, hogy egy falusi portán mindennek megvolt a maga helye. Állatot tartottak, a keletkezett trágyának külön kialakított helye volt. Ha összegyűjtötték a háztartásban keletkezett szemetet, külön helyre rakták le. Az elhullott állatokat a kert végében eltemették. Az összegyűlt trágyát gondosan kezelték, és télen kihordták a szántóföldre talajerőpótlásra.
A portákon található fákat, melyből volt szép számmal, mindenhol gondozták, télidőszakban megnyesték, leveleit leszedték, melyek hernyók, rovarok petéit rejtették, és elégették. Ezzel megakadályozták a túlszaporodásukat. A gyümölcsfákon tavasszal kékköves lemosást végeztek. A permetmaradékot a kert végében külön kialakított helyre kiöntötték. Az utcafronton lévő vizesárkot állandó jelleggel rendben tartották. Az udvart, az utcafrontot minden héten feltakarították. Ugyanez vonatkozott a tanyavilágban élő emberekre is. Kint a falu határában kiépített belhívelvezető csatornák voltak. Ezek rendbentartását társulatban közhasznú munkával végezték. A föld területét minden tulajdonos köteles volt rendben tartani vagy tartatni. Azon községek, kiknek községi legelők, erdők voltak birtokokban, kötelesek voltak rendben tartani.
A magánbirtokosok, kiknek erdejük volt, erdőbirtokossági közösségben voltak, kötelesek voltak az erdőt rendben és tisztán tartani, a kitermelt fák helyére új ültetvényt telepíteni. A községhez tartozó utakat, útszéleket a község határában lévő földutakat a földtulajdonosok tartották rendben. Ezen felsorolt környezetvédelmi tevékenységeket zártközösségek íratlan törvénye szabta meg a közösség tagjainak.
Kik azt megszegték, az a közösség megvetését, kiközösítését vonta maga után. Ez súlyosabb büntetés volt a szenvedő alanynak, mint a börtönbüntetés. A városokban is hasonló szigorral kezelték az állattartásokat, a város tisztaságát. Folyóink szigorú ellenőrzés alatt álltak.
A faluk zárt közössége felbomlott, már nem törődnek az emberek azzal, hogy mások mit mondanak. Anyagias világunkban egy cél van: minnél több vagyont gyűjteni bármilyen áron, nem törődve azzal, hogy környezetünket leromboltjuk, ez nem számít, egy a cél: minnél több hasznot szerezni. Ezen állításomra 1-2 példát hozok fel: megszűntek a magánportákon a korábban kialakított szemétgyűjtő helyek. Szemétgyűjtő kukák, konténerek vannak elhelyezve a házaknál. Ha megtelik, ki kell szállíttatni a szemetet a lerakóhelyre, természetesen pénzért. Költségkímélő meggondolásból mit csinál az állampolgár?
Összegyűjti a szemetet műanyagzsákba, s mikor megtelik, valamilyen eszközzel kiszállítja, de nem a leralóhelyre, mert ott fizetni kell a szemétlerakásért. A következőképpen oldja meg: útszélen, erdőben eldobja. Nem is szólva az építési törmelékekről, ipari hulladékokról, elhullott apró állatokról, kiselejtezett autóroncsokról. Ezen felsorolt tárgyak minden erdő szélén, utak mentém megtalálhatóak. Vannak helyek, hol egész szeméthegyek alakultak ki.
Folyóink, patakok, tavak a folyékony hulladékok gyűjtőhelyei, üzemekben keletkezett veszélyes hulladékok nem kevés pénzbe kerülő megsemmisítése helyett élővizeinke öntik. Ez elól nem mentesen a gépkocsi tulajdonosok sem, nagyob részben az üzemeltetés során keletkezett fáradtolajat tüntetik el ily módon.
Akik ezt teszik, nem gondolják, hogy cselekedetükkel önmaguknak, utódaiknak okoznak felbecsülhetetlen kárt. Tönkre teszik ivóvízkészletünket, beszennyezik a levegőt, a környezetüket teljesen lerombolják. Ezen állapotot fel kell számolnunk, ez csak közös erővel oldható meg. Először el kell jutnunk odáig, hogy az oktaásban az alsótól a legfelsőbb szintig be kell vezetnünk a környezetvédelmet. Igaz, hogy most is oktatnak környezetvédelmet, persze hatásai nem észlethető. Csak körül kell nézni a tanintézetek kerül, és meggyődőzhetünk róla.
Másodszor: minden ember saját környezetében tegyen rendet. Meg kellene szerverzni a szelektív hulladékgyűjtést, az ipar ontaja a műanyag csomagoló eszközöket, amelyre megy az ember, mindenütt műanyag üvegetek és egyéb műagyag csomagolóanyagot talál. A műanyag hulladékot összegyűjtve feldolgozható lenne (útjelző oszlopok vagy az állattartásban használható edények készíthetők belőle). Már van egy olyan technológia, mellyel útépítési anyag előállítható belőle.
Építési törmelékeket és egyéb szilárd hulladékokat külön kellene gyűjteni. A hulladékok eltüntetését önkormányzati feladatként kellene megszabni.
A hulladékot a lerakóhelyre ingyen és bérmentve lehetne bevinni (lakosságit). A nagyüzemek, vállalkozások működésük során keletkezett hulladékok kezeléséről, elhelyezéséről kötelesek legyenek gondoskodni. Persze nem úgy, hogy megbíznak vállalkozókat a hulladék elszállításával, és azok az útjukba eső első erdő vagy útszélén leöntsék.